megint reggel,
megint hónaljszag a villamoson
észrevétlenül,
ahogy a felszállás előtt beszívott utolsó slukk füstje szétterül,
kitöltöm a rendelkezésemre álló teret
inzult, könyöklés, taper
álljá’ már beljebb, fater
anyázás, sziréna, duda,
kurva messze van még Óbuda
a békáká a türelmemet kéri,
hát ennek nem teszek eleget
nekem is abból van a legkevesebb
ehhez a gyerek se túl fiatal
téged ...
Utolsó kommentek