Irodalmi Szalonna

​Legutóbb Budai Gabriella beavatott Benneteket a szerkesztőségi ülésünk titkaiba, megismerhettétek, hogyan szerveztük meg a közös, online vacsoránkat. Ez adta az ötletet, hogy készítsünk nektek egy irodalmi-gasztronómiai játékot.

Kizárólag ínyenceknek!

A kvíz végén találjátok meg a helyes megoldásokat, ide kattintva pedig Lajos csodás indiai receptjét ismerhetitek meg!

KITŐL IDÉZÜNK?

1. Nézd azt a kopott fiatalembert, mily
falánk szája van, hogy eszik, mily állati
étvággyal! Nem lát, se hall, annyira el
van foglalva önnön magával, olyan
meghatódott. Két napja legalább, hogy
nem evett szegény s most nemes bosszút
áll a sorson, mely eddig bitang volt hozzám csupán,
holott nem bántott embert még életében ő.

Nem is kéri már számon senkitől, miért
s kiért való ez a kegyetlen harag iránta;
csak eszik, de inkább zabál s közben
gúnyos mosolyra torzul az arca, mint
a suttyomban kárörvendő csendes őrültnek,
akinek megbomlott agya már semmin se csudálkozik,
mert így van ez rendjén ebben a bolond világban.

2. Bámuld csak ezt a mennybéli látványt,
ezt a pecsenyéjére gőgös kacsát, mint
totyog itt, szinte mosolyog reám, kacérkodik
az étvágyammal! Bár volna hasam
a koporsója néki; ízes borokkal itatnám,
hogy ne szomorkodjék-unatkozzék odabenn. -
Felséges állat, leggyönyörűbb madár, te
érdemled meg leginkább, hogy feléd szálljon
az áhitat: könyörülj rajtam, te légy
asztalom örök öröme, hogy hálát adhassak
a mennybéli Atyának, ki téged igaz jókedvében
teremtett vala mindnyájunk vigasztalására.

3. Mert minden jó. Éhezni s enni jó,
áldott az éhség s áldott a cipó.

Szomjazni is jó s ha a fény zizeg,
meginni egy pohár jeges vizet.

Fürödni, úszni, míg erőnk kitart,
elszívni a dívánon egy szivart.

4. Mint egy tányér krumplipaprikás,
  lassan gőzölög lusta,
langy estében a piros palás,
  rakás falucska.

Itt is, ott is karcsú füst - remény -
  tünődni, merre szálljon,

áll kicsit a kémény küszöbén
  és int a tájon.

5. Az ebéd jó. Háromfélét eszünk,
a fogásokat megfelezve. Erre,
meg utána a drága borozóra
egy heti pénzünk rámegy,
de a bor jó, és jók a hosszú
amerikai cigaretták.
Ezt tudjuk
zökkenőmentesen együttműködni
ízek, szeszek meg a füst élvezetében.
Ilyenkor könnyen esik a beszéd is,
a haszontalan, de igényes csevegés
– jobbadán arról, hogy itt nemigen lehet élni
másképpen, mint a szellemet munkára fogva,
kedélytelen komolysággal, s lemondani
játékosan szabad kiéléséről sokféle ötletünknek,
nem kívánva a tér tágasságát, arcok és helyszínek
cserélődését olykor.
Ilyen körülmények között a társasélet, persze,
elsorvad. Úgy bámultunk egymásra mind F.-éknél is a legutóbb, ahogy háromnapos,
beszáradt szendvicseket
tanulmányozunk elkeseredetten egy rossz szagú
presszóban, ahová, eső elől, beverődtünk.

6. Folyton ezek a ringlók potyognak

folyton ezek a darazsak zümmögnek

folyton ezek a pillék hozzám ütődnek

folyton ezek a madarak nyikordulnak

folyton ezek a folytonok folytonognak

ha kapkodom a fejem ha nézek magam elé

Vakarózás nem segít hunyorgás se

a bőröm összecsippentem kihúzom hagyom visszaugrani

az sem segít Felidézem főztem ebédeltem

beszélgettem ittam sétáltam Igen és

most merre is mozdulni Ujjak összeü

tögetése nem kezdet csak halogatás

Tart a tartam Ha valami fakadna legalább

fel Folyton ezek az autók

bődülnek halkulnak A számba kell

vennem a cigarettát amíg ezt leírom

aztán újra a jobb kezemben van

Aztán az egész egyszerűen abbamarad

Kezdődik új abbamaradandó

7. Amit én álmodom
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó,
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.
Kellek, tudom. Kellek nap-nap után,
Kellek, tudom. De nem vagyok hiú,
Lehet magára hiú a kenyér?
Csak boldog lehet, hogy megérte ezt.
Kellek: ezt megérteni egyszerű,
És – nincs tovább.

8. Ebéd után, elpilledve, tompán
benn ülünk a függönyös verandán.
Kávé gőzöl, édes-erős illat.
És a pasziánszot rakja ujjad.

Csészémbe nézek hol a cukornak
nyomán apró szökőkutak forrnak;
s arcom visszanéz, mint bűvös körből
egy fekete, kerek jóstükörből.

És a kártyák hullnak az asztalra,
piros szivek, zöld levelek, sorra,
mint az ősznek piros és zöld gallya
hull majd nemsokára az udvarra.

Óh mondd, hol a tükör, hol a kártya,
amely megjósolja és beváltja,
hogy hány nyáron ülünk még mi itten
ilyen polgárilag és meghitten,

9. Előttem asztal, étel és ital.

Pecsenye hortyog vérsötét

levében, hűen legyezi

rablánya: petrezselyem, fiatal.

Mögötte színes-mozdulatlanul

bizarr bástyák és várfalak:

hideg palackok, büszke sajtok,

cipók, gyümölcsök és halak.

Csillárok fénye hull köröskörül.

Az óriás pohárba tűz,

s a kitöltött bor tetején

vad táncot jár a vad sugár, s örül...

...Felduzzadt szájjal görnyedezve rég

egyedül iszom és eszem.

Bont és tör és remeg az ujjam

és szomjazom és éhezem...

10. Volt egy úr, lakhelye Piripócs,
Fogkrémmel ette a pirítóst.
Rakott rá ribizlit,
Kérdezték: „hogy ízlik?”
Azt mondta: „finom, csak kicsit sós.”

Volt egy úr, lakhelye Alaszka,
Nejét egy barlangba falazta.
Kérdezték: „miért tette?”
Azt mondta: „Mérgembe.
Untam a heringet fagyasztva.”

Volt egy úr, lakhelye Ecuador,
palotát épített lekvárból.
„Nincs neki teteje?”
csámcsogta a neje.
„Nincs szívem, épp abból laktál jól!”

Volt egy hölgy, lakhelye Paraguay,
megszólította egy darab máj:
„Ne forgass panírban,
abban csak manír van.
Markolj meg nyersen és harapdálj!”

Volt egy úr, lakhelye Párizs,
rászóltak: „Fogyjon le máris.”
Onnantól nem evett
feltéthez köretet,
„Pá, krumpli – mondta - és pá, rizs!”

Volt egy úr, lakhelye Mozambik,
fenéken harapták a zombik.
Faggatták: „Nagyon fáj?”
Azt mondta: „Ugyanmár.
Eleve is volt már azon lik.”

11. Egy szegény nő, isten látja,
Nincs a földön egy barátja,
Agg, szegény és gyámolatlan,
Ül magán a csendes lakban.
Gyásza nincsen, gyásza rég volt,
Még midőn jó férje megholt;
De ruhája mégis gyászol:
Szíve fél a tarkaságtól.
Dolga nincs, hogy volna dolga?
Kis ebédhez nem kell szolga.
S az ebédnél nincs vendége,
Csak a múlt idők emléke.
Aki maga néz a tálba,
Azt az étel nem táplálja:
Több annak a gondolatja,
Mint amennyi jó falatja.
Gondol vissza és előre
A sok jó és bal időre.
S félig étel, félig bánat:
Mindkettőbe belefárad. 

(A  százalékok azt mutatják, a válaszadók hány százalék melyik szerzőt választotta megoldásként.)

Ez pdig a megfejtés:

1. a) Berda József: Éhség

2. c) Berda József: Szép kacsa dicsérete

3. b)  Kosztolányi Dezső: Jó élet

4. b) József Attila: Falu

5. a)  Petri György: Demi Sec

6. b) Petri Gyögy: Tart

7. c)  Reményik Sándor: Mindennapi kenyér

8. a)  Babits Mihály: Verses napló

9. c) Karinthy Gábor: Étel és ital

10. a) Varró Dániel:: Gasztronómiai Limerickek

11. c) Vörösmarty Mihály: A szegény asszony könyve