Irodalmi Szalonna

Ma munka volt, a nő azt dolgozta, hogy munkát keres, belevetette magát a munkakeresésbe. Először felkelt a hosszú hétvégéből, mert szabadságot vett ki a hét elejéből, megmosakodott, adott a kutyának enni és megígérte, leviszi, megterített mindkettőjüknek, végül csak egy pohár vizet ivott, ideges volt, ez lesz az első nap, amikor elkezdi a keresést, ezt a napot fogják később együtt ünnepelni az új munkával, nem a fogadkozásait, hogy holnap. Közrefogta a munkakeresést, megcirógatta és azt suttogta a fülébe, hogy semmi baj, minden rendben lesz. A régi munka meghallotta a nő hangját, ezer közül felismerné, a sírásával, és a zihálásával együtt, és elbújt egy sarokban, háttal, nem nézett a nőre, haragudott rá, hogy őt eddig nem is kereste. A nő észrevette, kérlelni kezdte, azt mondta neki, nem ígérhet semmit, hamarosan meglátják, bízzon benne. A munka kicsit megnyugodott, de nem jött elő, összegömbölyödve feküdt a szőnyegen, a nő közelebb húzódott, megvárta, amíg a munka elalszik, akkor betakargatta, és adott neki egy puszit. A nő is megnyugodott, ez szép nap a munkakeresésre. Holnap folytatta, holnap kezdte el azt a tanfolyamot, ahol majd megtanítják egy másik munkakeresésre, nem arra, amit eddig ismert, azzal csak rossz munkát talált, valaki másét, aki nem ő volt, bár korábban ő lehetett, mert egy időben szerette azt a régi munkát, jó munka volt, csak ritkán ellenkezett. Megvoltak. Később ez a régi munka elfáradt, elszürkült, kicseréltek benne ezt-azt, lassan rá sem lehetett már ismerni. A nő is megkopott, elgörbült és egy kicsit elvetemedett, elgyengült, romlott a hallása, nem látott rendesen, szürkehályog. Fénytelen, mondták a nőnek akkor, nem érdekelte, még utoljára ruganyos akart lenni, akkor hozta haza a kutyát, örültek, egy kutya mindig jó, a nő pedig erőre kapott a szabadlevegőn. Elhidegültek egymással, a régi munka és a nő, de nem mertek leülni megbeszélni, így lett, hogy a nő inkább másik munkáról kezdett el álmodozni.