Nem kísérsz csak a főbejáratig
itt agyrém a parkolás
csúszik a lépcső
vagy a kisbőrönd túl nehéz
a portás fülkéjéből szól az Allegro Barbaro
nem nézek vissza rád
fürödjön le
mondják majd odafent
meg hogy enyém a kettes ágy
csontváz-karcsú testemen a műtősköpeny
acélszürke lesz
eldobható
zsíros csempéknek dőlve
fogok várni
míg szólítanak
gerincem árkában gyűlik az izzadtság
...
Hirtelen szoborrá dermedt. Még a máskor elviselhetetlen böglyök zavargászását is abbahagyta. Csak a nagy, csillogón bársonyos szemével pásztázta az erdőszél bokrait. A vadászokat figyelte, ahogy lassan – ügyetlen csörtetéssel – vonultak a vadászterület kerítése felé. A szarvas fülét forgatva figyelt a neszekre. Hallotta ahogy közelednek a kicsik meg a párja. Azután már látta is őket: a kukoricás szélén csámcsogva lopkodták a tábla finomságait. ...
A gyerekek az árvaházban gyakran összekaptak. Általában nem volt ez vérre menő küzdelem, de megesett, hogy ezt követően kisebb ellátásra szorult egy-egy gyerek. A túlhajszolt gondozónők nem tudtak minden pillanatban minden gyerek sarkában lenni. Persze kedves barátságok, szerelmek is szövődtek sorban és ezt látni szívet melengető volt mindig. Nem lehetett tudni, vajon a gyerekek mit értenek és mit éreznek mindabból a helyzetből, amibe sokszor már a születésük ...
A Fatmagült nézi, amikor hazaérek. Átkapcsolok a teniszre, meg se rezdül a tekintete. Míg apám velünk lakott, legalább emberközelben volt a lét. Kinyírlak benneteket, üvöltötte esténként, és ettől valahogy közünk lett egymáshoz.
Rendszerint nem törődtünk apámmal, amíg a szögbelövőt elő nem vette. Akkor az intarziás szék segítségével beszorítottam a hálószobába. Anyám közben számos rejtekhelye egyikéből előkotorta a kulcsot. A záráshoz ...
a magyar nő szép, ezt mondják külhonban, de a magyar nő hiába bámulja magát a tükörben, különösen a próbafülkében, izzad, nem tudja felvenni a méretét, csak kettővel nagyobbat, de eggyel kisebbet visz haza, legyen ennyi lauf, amikor töltöttkáposzta van az ünnepi ebédre
a magyar nő tényleg szép, mondják a külhoniak, amikor magyarba utaznak, de egy ujjukra sem akad mégsem, mert a magyar nő bátortalanul szól idegen nyelveken, háromnál több férfi mellett a ...
Állunk a műhelyben. Nézem a szögeket, kalapácsokat, a bőrdarabokat. A suszterszék üres. Lehunyom a szemem, és látom, ahogy horgászunk Schwarz bácsival meg az unokájával, Józsival. Míg kapásra várunk, Schwarz bácsi halkan a cipőkről mesél. Arról. hogy varázsereje van mindegyik cipellőnek. A kecskebőr cipőben soha nem fárad el a táncos lába. A marhabőrből készült csizma legyőzhetetlenné teszi a tulajdonosát. A juhbőr lábbeliben akárhová eljuthatunk, ...
elindultál az ajtóhoz
visszafordultál szóltál
nem hallottalak
sikoltoztam ne menj
értettelek és mégis
elmész mindig innen
nem ígérgetsz utálnám hallani
anélkül is szar
három szóval nem lehet
megváltani megbocsátani
kellene nincs erőm hozzá
az kiváltság
elmentél az ajtó tárva van
nem jön be úgysem senki
kerülnek engem mindenki fél
elkapja tőlem
nem ragályos
te vagy egyedül aki azt mondod
valami idehajtott hozzám
nem lehet ilyen szorosan ölelsz
egy pillanatra ...
Belép a templomba. Ujjhegyeit gépiesen meríti a szenteltvíztartóba. Keresztet vet, s alig hallhatóan mormolja: az Atyának és Fiúnak… Egy pillanatra rossz érzése támad, úgy látszik, soha nem fogja elfelejteni, ahogy egyszer ugyanígy, jobb keze ujjait éppen csak belemártotta a szenteltvíztartóba, jobbrafordult, és finom mozdulattal keresztet vetett a mellette álló lány homlokára. Amikor érintette, érezte, a gesztus, és az esti fogadalom örökre szól. Félt, hogy a ...
Baboticsné még sosem látott halottat.
Nem úgy kell érteni, hogy egyáltalán, hanem hogy igaziból. Látta például Che Guevara fényképét, amelyen a bolíviai falu iskolájának asztalán fekszik. Bozontos fejét megtámasztották, olyan volt, mintha csak pihenni dőlt volna le néhány percre. A szeme nyitva volt, és előre, talán kicsit jobbra nézett. Fiatal korában gyakran és sokáig nézte a jóképű forradalmár fotóját. Az anyja szerint a pasas kegyetlen terrorista ...
A kis bőröndöt hoztad le. Azt mondtad, nem találtad a másikat. Nem baj. Ma nem fogunk veszekedni. Majd valamikor. Azon a péntek délután, amikor visszajövök. Rám kérdezel, miért csak kis bőrönd. Keresem a hangodban a gúnyt. Nem találom. Fáradt leszel, de kedves, és pusztán kíváncsi. Nem fogsz erre a napra emlékezni. Én sem. Lepakolok az ajtó mellé. Mint aki indul. Zavart leszel. Megkérdezed, kérek-e kávét. Nem kérek, mondom, a szíved. Valami majd dereng. Együtt ...
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy kicsinyke falu. Nagyon egyszerű, szegény, de igen kedves, életszerető, dolgos népek lakták. A lankás vidék közepén lombkoronás, terebélyes fákon csivitelő madárkák építették, javítgatták minden tavaszon a fiókaváró fészkeiket. A liget övezte falu gondosan hófehérre meszelt kicsi vályogházainak udvarán, ahogy illendő, mindenféle aprójószágok szaladgáltak, csámcsogtak, káráltak, mekegtek, ...
Rózsika ma orvos volt. Orvososat játszott. Margit néni minden nyárra adott az osztálynak egy olyan feladatot, amely átölelte az egész nyári szünetet. Az idén a mi szeretnél lenni, ha nagy leszel lett a téma. Persze a részletekben rejlik a kérdés ereje. Miért is? Éld bele magad minden lehetőségbe, ami az eszedbe jut, és meséld el azt is, ha valami mégse. Így Rózsika ma orvososat játszik. Délelőtt osztályos orvos volt, hétkor vizitelt, tíztől három műtétje ...
Ma rólunk álmodtam, megint
a világűrben voltunk, vagy hol
és egyikünkre nem hatott a gravitáció
vagyishogy egyikünkre hatott
(de akkor meg nem lehettünk a világűrben, nem?)
én voltam az, aki lebegtem
és te voltál, aki zuhantál
tőlem el
a távolodás ellenére valahogy egész sokáig kapcsolatban maradtunk
álomban nincs olyan, hogy érthetetlen
csak a valóságban
nem volt rajtunk szkafander
vagy ilyesmi
pedig te ...
Köszönjük, hogy velünk vagytok, köszönjük, hogy olvastok bennünket!
Tartsatok velünk a következő évben is!
(Fotó: Darabanth)
Fény tükörjégen,
amikor hóesésben
nincs már nyoma sem.
Apa napok óta nem mozdul a laptop elől. Nem eszik, nem alszik. Ha szólok hozzá, szeme sem rebben. Tegnap reggel egy pillanatra halványan elmosolyodott, aztán a következő másodpercben megint kifejezéstelen arccal meredt a képernyőre. Este bezárkóztam a gardróbba sírni. Apa napok óta élő adásban nézi a gemenci fekete gólyák fészekrakását. Egyenes derékkal ül, keze a térdén, borostás állát óránként egyszer megvakarja. Apa nézi a fészekben a négy tojást, ...
Ez nem valami közös lottó, amit együtt veszünk, azután mélyet lélegzünk és kihúzzák, de azután mégsem, nem baj, majd legközelebb. Érezni kellene valamit, kérdezem, de csak hangsúllyal, mert nem központozom. Nem is tudtam régen, hogy van ilyen szó. Azt jelenti, hogy vessző, pont, írásjelek, nem betűk, nem számok, nem is az első betű. Nem ábécésorrend, csak amit a mixer kikever az első betűtől az utolsóig.
Most én vagyok a mixer, állok a bárpult másik ...
A kórteremben négy ágy volt, a bejárattól jobbra WC, balra a zuhany. Tisztítószer és vizeletszag keringett a levegőben, ami az urológiai sebészeti osztályon természetesnek mondható. Csütörtök délelőtt, műtéti csúcsidőben minden ágy foglalt volt, estére sem változott a helyzet. Az érkezés, az első nap a legnehezebb és persze a műtét utáni, amikor az altató, a fájdalomcsillapító hatása elmúlik, és lecsap a szörnyű, éles fájdalom.
A ...
Utolsó kommentek