A legjobb barátunkat születésünk óta ismerjük. Ugyanakkor sírtunk fel a szülőszobán, ugyanúgy fáztunk éskapálóztunk, mikor a mázgás testünket a vízcsap alá tették, ugyanakkor szenderedtünk el, amint bebugyolálva anyánk mellkasára tettek.
A legjobb barátunkkal együtt halunk meg. A szomszédos sírhelyet persze már előre ki is választottuk. Apró nézeteltérés ugyan volt, hogy ciprusfa vagy fűzfa alatt legyen-e a sírhelyünk, pár percig még a hangunkat is felemeltük, aztán legyintettünk. A lényeg, hogy egymás közelében leszünk.
A legjobb barátunk legalább tíz évvel fiatalabb nálunk. Állandóan rohan, telefonál, negyed évente lecseréli a ruhatárát, és nem érti, hogy mi miért nem élünk ugyanígy. Síelni jár, de mi sohasem megyünk vele, hiába hív, viszont örülünk a tőle kapott Becherovkának, amit együtt kóstolunk meg. Mikor végre sikerül elcsábítania bennünket egy last minute útra a Kanári-szigetekre, a legjobb barátunk vízisíel, búvárkodik, ejtőernyőzik, míg mi ijedten kenegetjük magunkat az árnyékban az ötvenfaktoros krémmel.
A legjobb barátunk húsz évvel idősebb nálunk. Tapasztalt, bölcs ember, humoros, tud hallgatni, mindig terített asztallal vár. Amikor meghal, ijedten figyeljük a temetésén a gyászolókat, keresgélünk, ki emlékeztet rá, ki léphetne a helyére az életünkben.
A legjobb barátunknak négy gyerekek van, a legnagyobb idén érettségizik, a legkisebb most megy óvodába. A legjobb barátunkhoz nyugodtan mehetünk karácsonykor az elégetett bejglinkkel, és május első vasárnapján is zaklathatjuk a telefonhívásainkkal két ünnepi műsor között, hogy megosszuk vele a legújabb rosszul sikerült randevúnk történetét.
A legjobb barátunk utálja a gyerekeket, még a miénket is. Gyakran megjegyzi, mennyire örül, hogy se fia, se lánya, aztán egy óvatlan pillanatban észrevesszük, ahogy kerekecske-gombocskát játszik a mi gyerekünkkel.
A legjobb barátunk a szomszéd utcában lakik. Ha influenzásak vagyunk, húslevest hoz, ha a vízórást nem tudjuk délelőtt fogadni, őt megkérhetjük erre. Egy közeli presszó a törzshelyünk, hetente legalább egyszer ott találkozunk.
A legjobb barátunk Kanadában él az ezredforduló óta. Időnként szkájpolunk, fotókat küldözgetünk az Instán, a tik-tokon megnézzük egymás zumba- és szambaóráját. Ígéreteket teszünk egymásnak, hogy hamarosan személyesen is találkozunk.
A legjobb barátunk mindent tud rólunk. Tudja, milyen sajttal szeretjük a paradicsomlevest, mindig tudja, épp hány centiméter a derék-és a csípőbőségünk, bármikor képes nekünk tökéletesen álló farmert venni, pontosan tudja, mikor tűnt el gyerekkorunk kedvenc játéka, Boci, a plüsskutya. Tudja, hány kipipálatlan tétel van még a bakancslistánkon: hajnali esőben andalogni Párizsban Harrison Forddal, esetleg Mácsai Pállal, aztán motorozni Andalúziában, írni egy slágergyanús lírai dalt, no meg lefogyni, meghízni, kinyitni vagy végre befogni a szánkat.
A legjobb barátunk nem tudja, hogy volt egy vetélésünk, nem tud a siralmas anyagi helyzetünkről, azt sem tudja, hogy szeretnénk a katolikus egyházból átlépni az evangélikusba, sőt arról sem sejt semmit, hogy mennyire irigyeljük őt, az egyetlen, a legjobb barátunkat, mert neki három legkedvesebb, legrégibb legjobb barátja is van.
Létezik olyan, hogy legjobb barát? Reméljük, egyszer valakinek a legjobb barátai leszünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
