Irodalmi Szalonna

Teljesen kikészített Árkosiné. Ő a harmadik osztályfőnökünk két év alatt, eddig csak biológiát tanított nekünk. Azt gondoltam, vele megfogtuk az Isten lábát. Az első ofőnk, Mara terhes lett, aminek tulajdonképpen örültem is, mert Mara pikkelt rám, mivel tavaly nem voltam hajlandó gólyatáborba menni. Az már csak hab a tortán, hogy a nős református hittantanártól terhes. Nem tudta? Azt hittem, mindenki tudja. A második osztályfőnökünk, Kardosné szabadságot vett ki, és elutazott a férjével Amerikába, hogy pénzt keressenek. Mondjuk meg tudom érteni. Aztán jött Árkosiné, akitől mindenki retteg, mert az óra bármelyik percében képes feleltetni. Például tizenöt kérdéses röpdogát írunk az óra elején, aztán elkezdi magyarázni az új anyagot, még hat perc van kicsöngetésig, mikor elkezd feleltetni. Ezért hívják a végzősök herefojtó arankának. Szerintem nem vicces. Utánanéztem, a herefojtó aranka egy gyomnövény, nagyon szép sárgásfehér virága van, emiatt hívják aranyfonálfűnek meg boldogasszony hajának is. Én nem hívom Árkosinét herefojtó arankának, mert a nagyim is Aranka, meg nem is bírom a gúnyneveket, szóval a módszerét nem szeretem én sem, de tavaly, mikor még semmit nem hallottam róla, és muszáj volt valamilyen szakkört választani, én az Árkosiné főzőszakkörére jelentkeztem. Csak heten voltunk. Mind lányok. Kicsit gáz, mondta az első alkalom után a padtársam, Juli, mert a séfek mind fickók, szóval azt remélte, lesznek fiúk is. Mindegy. Minden héten mást készítettünk: meleg levest, hideg levest, salátát, húst, desszertet, és főzés után mindig szépen megterített az Árkosiné, otthonról hozott terítőt, evőeszközt, tányérokat, néha virágot, gyertyát is. Persze a menzás evőeszközt is használhattuk volna, amire azt mondta, az nagyon illúzióromboló, és hogy a közös étkezés ünnep, meg ilyenkor az ő vendégei vagyunk. Hát én azt gondoltam, vele megfogtuk az Isten lábát, mert az ebéd után beszélgettünk is, azaz a többiek beszéltek, főleg Árkosiné mesélt a szakácskönyv-gyűjteményéről, a fogorvos férjéről, a hármas iker unokáiról. És a többiek is meséltek alkoholista apáról, munkamániás anyáról, színművészetis álmokról, csak én nem beszéltem, de ez nem zavarta se Árkosinét, se a többieket. Adna egy papír zsebkendőt? És ma, az első osztályfőnöki órán azt mondja, hogy játszani fogunk. Szókratész játékát. Akkor már sejtettem, hogy ebből baj lesz. Ismeri a Szókratész rostáját? Nem? Röviden: a palinak van három rostája, és mielőtt beszélne, megrostálja, amit mondani akar, hogy igaz-e, jó-e  és szükséges-e. Ezután azt mondja Árkosiné, hogy vegyünk elő egy lapot, az osztály meg persze lefagyott, hogy dolgozat lesz osztályfőnöki órán. Nevet nem kellett ráírni, ettől kicsit lelazultunk. Szóval azt mondja, hogy mindenki rostáljon, és írjon fel a papírra három olyan dolgot magáról, ami igaz, ami jó, és szükséges is, hogy Árkosiné abból kicsit megismerhesse. Miután elkészültünk, majd felolvassuk a cédulákat, és kitaláljuk, kiről van szó. Akkor, nem tudom, miért, teljesen kiborultam, a táblához vágtam a telefonomat, felálltam, és ordítoztam, hogy én nem játszom ilyen hülye játékot, és nem akarok a rákos apámról beszélgetni, és jót mondani nem tudok magamról, és mért nem elég neki, hogy a főzőszakkörére járok, és akkor már a padot is felborítottam, aztán meg sírtam, aztán meg lehoztak ide.