Szerző: Budai Gabriella
Azt kiabálták, hogy izzó vaslemezre fektették, de hirtelen hűs forrás fakadt a lába alatt. Aztán tüzes kemencébe vetették, ahol azonnal szellő támadt. Én is éreztem a szelet, mert egyre erősebben fújt, és csak mosolyogtam, ahogy a szárimat lobogtatta.
A tömeg hiába ordibált, ujjongott, nem álltak…
Utolsó kommentek