Irodalmi Szalonna

AZ IRODALMI SZALONNA VENDÉGOLDALA

A halak a vizek urai, a madarak a levegőégé. Olyan közegek ezek, amiken nem úr az ember. Nem is tudja elképzelni milyenek ezek, bár talán el tudja képzelni, de valójában sehol sincs ez az elképzelés a valóságtól. A halak nem beszélnek, csak úszkálnak, nem értik az emberi beszédet és nem beszélik az emberi nyelveket. Mégis milyen jól megvannak, amíg az ember horgára, vagy hálójába nem akadnak, vagy meg nem eszik őket a ragadozó halak. Nem fontos az életben a beszéd, ezt tanítják nekünk a halak. Meg a levegő sem.

 „Engem már más nem ért, csak aki jól megfigyel, így aztán érthető, a titkokat nem mondom el.” (Bródy János: Jelbeszéd)

 „A víz alatt, a víz alatt a létezés csodás, van élelem bőségesen és nincs vízkorlátozás. A víz alatt csak egy a gond, a levegő kevés, de ígérem, hogy csak az első öt perc a nehéz.” (Bródy János: Ajánlás)

 A madarak nem tudják ugyanúgy látni a világot, mint mi emberek, vagy a halak. Nekik a levegő, ez az anyag, ami nem látható, a legfontosabb közeg. Nem fáradnak el soha repülni, éppúgy, ahogy a halak úszni és az emberek beszélni. Talán az emberek lételeme nem a föld, amin, mint szilárd talajon járnak, hanem a beszéd. Ez még megfoghatatlanabb valami. A levegő rezgése, amit az egyik ember a másik számára képez. A másik pedig már egy éves korában is érti, hogy ez a rezgés neki szól, miatta keletkezett. Ember lenne-e az ember beszéd nélkül, madár lenne-e a madár levegő és repülés nélkül, és hal lenne-e a hal víz és úszkálás nélkül? Vannak néma és süket emberek, repülni nem tudó madarak és tüdős halak. Szóval léteznek ilyenek. De ha mindegyik ilyen volna, milyen lenne a világ. Ó, bizony, milyen lenne. Az nem elég pontos erre, ha azt mondjuk, mondom, valaki vagy akárki mondja, hogy más. Talán az a jó kifejezés rá: egészen-egészen-egészen más lenne a világ és az élet.

De fontos-e ez? És kinek fontos, ha fontos. A halaknak nem, abban biztos vagyok, a madaraknak se lehet annyira létkérdés. Talán az embereknek lenne valamennyire lényeges. De nekik is vannak sokkal fontosabb dolgaik.

Kislány anyukájának: Anyu, milyen ez a piros pöttyös szoknya rajtam?

Eladó az anyukának: Jól áll a lányán a szoknya. 3000 forintba kerül.

Kisfiú apukájának: Apu, mit jelent az a szó, hogy differenciálváltó?

Szerelő az apukának: Mindenképpen ki kell cserélni uram. Nem lesz olcsó.

Koldus az utcán a járókelőnek: Kérem, adjon egy kis aprót, éhes vagyok.

Járókelő: Úgy látom, inkább szomjas, nem adok.

Másik járókelő: Tessék, itt egy százas.

Harmadik járókelő: Milyen ételt vegyek magának.

A halak, a madarak tudnak-e a szeretetről? Nem tudom, ezt csak ők tudnák megmondani, de nem tudnak beszélni. Csak tátogni tudnak, csak énekelni tudnak, de megjelenik-e ebben a szeretet, ki tudják-e fejezni ezt? Jó lenne tudni. Mint ahogy azt is, hogy az ember, amikor azt mondja szeretet, tudja-e, hogy miről beszél. És a másik ember, aki hallgatja, ugyanazt érti-e rajta. Lényeges-e, hogy ugyanazt értse?

Fénylik a hold. Ragyognak a csillagok. Süt a nap. Lágy szellő lengedez. Közeledik a tavasz. A kis rügyek duzzadni kezdenek a fákon. Minden az életre készül fel a pihenés, az alvás után. A halak úszkálnak, a madarak repülnek, az emberek beszélnek. A szeretet szó többször hangzik el, mint ahányszor megvalósul.