Irodalmi Szalonna

A legjobb barátunkat születésünk óta ismerjük. Ugyanakkor sírtunk fel a szülőszobán, ugyanúgy fáztunk éskapálóztunk, mikor a mázgás testünket a vízcsap alá tették, ugyanakkor szenderedtünk el, amint bebugyolálva anyánk mellkasára tettek.

A legjobb barátunkkal együtt halunk meg. A szomszédos sírhelyet persze már előre ki is választottuk. Apró nézeteltérés ugyan volt, hogy ciprusfa vagy fűzfa alatt legyen-e a sírhelyünk, pár percig még a hangunkat is ...

Éjszaka volt. A bútorok inkább meg sem mozdultak. Igyekeztek feltűnés nélkül meglapulni a helyükön. A félhomályban ez nem is volt különösebben nehéz. Hogy őszinték legyenek, unták már nagyon. Mindig ugyanaz a műsor, mindig ugyanúgy. Pedig az egésznek semmi értelme nem volt. Persze, minek van értelme mostanában. Ezt a kanapé recsegte, szinte alig hallhatóan. A kanapé hangján különben mindig jól szórakoztak. Remekül tudta utánozni a viharos szélben kintről ...

A koraesti vézna napsütés rózsaszín árnyalatot adott a foltokban már tisztuló
égaljának. A nap utolsó próbálkozással még áttörte a tavasszal szokatlan sűrűséggel
hulló, vigasztalan esőt. Egyszerre volt a fény s az eső hatására nyár eleji és őszi a
hangulat. A teraszon ülve bámulta, ahogy a padlócsempe egyenetlenségein megállt a
víz. Az egyik csempe közepén, kis zománc-hibán porzott a ráeső vízcsepp.
Számolt magában. Azt figyelte, hogy mennyi idő ...

Teljesen kikészített Árkosiné. Ő a harmadik osztályfőnökünk két év alatt, eddig csak biológiát tanított nekünk. Azt gondoltam, vele megfogtuk az Isten lábát. Az első ofőnk, Mara terhes lett, aminek tulajdonképpen örültem is, mert Mara pikkelt rám, mivel tavaly nem voltam hajlandó gólyatáborba menni. Az már csak hab a tortán, hogy a nős református hittantanártól terhes. Nem tudta? Azt hittem, mindenki tudja. A második osztályfőnökünk, Kardosné szabadságot ...

Amikor megkérdeztem a Krasovszky doktort, szerinte hogy venné ki magát, ha ezentúl kizárólag varjúként mutatkoznék, azt felelte, ne törődjek azzal, mások mit gondolnak. És én igyekszem is nem törődni, mégis rosszul esett, hogy anyához mentőt kellett hívni, amikor először állítottam haza a varjúmaszkban.

A húgom esküvőjén is csak azért nem lett nagyobb baj, mert a sógorom apjának kéznél volt az orvosi táskája, és sikerült az injekciót időben beadnia ...

A legborzasztóbbak a keddek.

Kedd reggelente még a leglelkesebb kollégák is megtörten érkeznek az irodába. Fel sem dolgoztuk a hétfő okozta megrázkódtatást, és a java még hátra van. Tiborunk mindig felveti, hogy jelentsünk aznapra áramszünetet, vagy tömeges ételmérgezést. Senki nem nevet, és Halima Károly nyolc óra harminc perckor könyörtelenül kinyitja az ügyfélszolgálat ajtaját.

Nézd a sok buzgómócsingot, morogja nekem a szomszéd boxból Veér Anita, ...

Ma munka volt, a nő azt dolgozta, hogy munkát keres, belevetette magát a munkakeresésbe. Először felkelt a hosszú hétvégéből, mert szabadságot vett ki a hét elejéből, megmosakodott, adott a kutyának enni és megígérte, leviszi, megterített mindkettőjüknek, végül csak egy pohár vizet ivott, ideges volt, ez lesz az első nap, amikor elkezdi a keresést, ezt a napot fogják később együtt ünnepelni az új munkával, nem a fogadkozásait, hogy holnap. Közrefogta a ...

Mónika a válása napján kapott egy nyulat az anyósától.

Aznapra a lány szabadságot vett ki, délelőtt tizenegykor kimondták a válást, este hétre pedig két üveg fehérborral meg is vigasztalódott. Akkor állított be az anyósa, a volt anyósa. Mónika körül kissé forgott a lakás. A rókázástól még messze volt, de sajnos már egy-két pohár után is úgy tudott mosolyogni, hogy bárki azt hihette, hogy fel akarja csípni. Nem lett volna jó, ha pont a volt anyósa ...

Kilenc órakor hirtelen, gőzölögve felszállt a köd, a vöröslő sziklákon ragyogott a napfény. Az első felvonókkal elindultak a legeltökéltebbek, s aztán rohanvást a többi. Fél óra múlva már egyetlen szék sem ment a csúcsra üresen.

A bérleteik után kotorászó sorban állók közül senkinek nem tűnt fel, hogy a sziklacsúcsok felől, alig láthatóan egy pont jelent meg. Negyedóra múlva már egy lassan felismerhető alakká vált. Egy, a völgy felé ereszkedő ...

Egy tavaszi délután az írót szaggatott csöngetés zavarta meg az alkotásban. Kelletlenül ment a bejárathoz, és kukucskált ki a kémlelőnyíláson. A lépcsőházban két öltönyös fiatalember álldogált.

Adománygyűjtők. Hittérítők. Trükkös csalók, gondolta bosszúsan, miközben kitárta az ajtót.

– Ön a híres író? – kérdezték a látogatók, akik kísértetiesen emlékeztettek készülő regényének hőseire.

Arcán érdeklődés villant fel. ...

Baszod, le sem tagadhatnád, hogy paternalista vagy. Tudhattuk volna, hogy ez lesz belőled, ha kineveznek. Mi a picsám az a paternalista, legalább azt mondanák meg. De nem kérdezte. Csak gondolta. Nem ereszkedett le. Nem is érezte magát rosszul ettől. Ezek a kis senkik nem fogják elbizonytalanítani. Megdolgozott ezért a kinevezésért. Hányszor fusizott a főnöknek, maradt bent tovább, jött be hétvégén is. Tőle nem hallották soha, hogy ez meg az nem jó, így meg úgy ...

Elhagyom az apámat, anyámat. Elhagyom a szülőföldemet. A madarak nem választhatnak, mégis fészket raknak. A mezei virágok sem választhatnak, mégis illatoznak. Én választhattam, mégis az anyósom, Naomi népét és az ő Istenét választottam. A sógornőm hazatért a szüleihez, sírva, zokogva búcsúztunk el. Engem hiába unszolt Naomi, hogy maradjak, ne menjek vele. Ha keserű is az anyósom, ha a férjével és a két fiával jött is ide hozzánk, Moáb földjére, és most ...

Nem kísérsz csak a főbejáratig

itt agyrém a parkolás

csúszik a lépcső

vagy a kisbőrönd túl nehéz

a portás fülkéjéből szól az Allegro Barbaro

nem nézek vissza rád

fürödjön le

mondják majd odafent

meg hogy enyém a kettes ágy

csontváz-karcsú testemen a műtősköpeny

acélszürke lesz

eldobható

zsíros csempéknek dőlve

fogok várni

míg szólítanak

gerincem árkában gyűlik az izzadtság

Hirtelen szoborrá dermedt. Még a máskor elviselhetetlen böglyök zavargászását is abbahagyta. Csak a nagy, csillogón bársonyos szemével pásztázta az erdőszél bokrait. A vadászokat figyelte, ahogy lassan – ügyetlen csörtetéssel – ­vonultak a vadászterület kerítése felé. A szarvas fülét forgatva figyelt a neszekre. Hallotta ahogy közelednek a kicsik meg a párja. Azután már látta is őket: a kukoricás szélén csámcsogva lopkodták a tábla finomságait. ...

A gyerekek az árvaházban gyakran összekaptak. Általában nem volt ez vérre menő küzdelem, de megesett, hogy ezt követően kisebb ellátásra szorult egy-egy gyerek. A túlhajszolt gondozónők nem tudtak minden pillanatban minden gyerek sarkában lenni. Persze kedves barátságok, szerelmek is szövődtek sorban és ezt látni szívet melengető volt mindig. Nem lehetett tudni, vajon a gyerekek mit értenek és mit éreznek mindabból a helyzetből, amibe sokszor már a születésük ...

A Fatmagült nézi, amikor hazaérek. Átkapcsolok a teniszre, meg se rezdül a tekintete. Míg apám velünk lakott, legalább emberközelben volt a lét. Kinyírlak benneteket, üvöltötte esténként, és ettől valahogy közünk lett egymáshoz.

Rendszerint nem törődtünk apámmal, amíg a szögbelövőt elő nem vette. Akkor az intarziás szék segítségével beszorítottam a hálószobába. Anyám közben számos rejtekhelye egyikéből előkotorta a kulcsot. A záráshoz ...

a magyar nő szép, ezt mondják külhonban, de a magyar nő hiába bámulja magát a tükörben, különösen a próbafülkében, izzad, nem tudja felvenni a méretét, csak kettővel nagyobbat, de eggyel kisebbet visz haza, legyen ennyi lauf, amikor töltöttkáposzta van az ünnepi ebédre

a magyar nő tényleg szép, mondják a külhoniak, amikor magyarba utaznak, de egy ujjukra sem akad mégsem, mert a magyar nő bátortalanul szól idegen nyelveken, háromnál több férfi mellett a ...