Lovas Afrodité az iskolában az ókori görögökről tanul. Az ókori görögök Aphroditéban a szerelem istennőjét tisztelték. Az ókor borzasztó régen történt. Görögország nagyon messze van. Borzasztó régen és innét nagyon messze a lányokat egészen fiatalon férjhez adták. Tizenhárom-tizennégy évesen gyereket szültek, és háztartást vezettek. Ma már más világ van, mondja Klári néni.
Néhány hétre rá, a tizenkettedik születésnapján, lefekvés előtt, ...
A nő azt mondta, vetkőzzön le. Rolf meglepődött. A felszólítás kedves volt, de határozott. Csak ne olyan hevesen, kisanyám, de ezt nem mondta ki. Egy darabig nézett a nő után, aki kifelé menet behúzta maga mögött az ajtót. Az ablak maradt az egyetlen menekülőút. Látta, hogy a ház előtt éppen akkor zötyögött el a tizenkilences villamos. Vetkőzzön, ne vetkőzzön?
Ha közelebb lépne a falhoz és kicsit kihajolna, balra éppen láthatná a Castello ...
A legjobb barátunkat születésünk óta ismerjük. Ugyanakkor sírtunk fel a szülőszobán, ugyanúgy fáztunk éskapálóztunk, mikor a mázgás testünket a vízcsap alá tették, ugyanakkor szenderedtünk el, amint bebugyolálva anyánk mellkasára tettek.
A legjobb barátunkkal együtt halunk meg. A szomszédos sírhelyet persze már előre ki is választottuk. Apró nézeteltérés ugyan volt, hogy ciprusfa vagy fűzfa alatt legyen-e a sírhelyünk, pár percig még a hangunkat is ...
Éjszaka volt. A bútorok inkább meg sem mozdultak. Igyekeztek feltűnés nélkül meglapulni a helyükön. A félhomályban ez nem is volt különösebben nehéz. Hogy őszinték legyenek, unták már nagyon. Mindig ugyanaz a műsor, mindig ugyanúgy. Pedig az egésznek semmi értelme nem volt. Persze, minek van értelme mostanában. Ezt a kanapé recsegte, szinte alig hallhatóan. A kanapé hangján különben mindig jól szórakoztak. Remekül tudta utánozni a viharos szélben kintről ...
Kánikula? Hidegfront? A Szalonnázáshoz mindig megfelelő az idő.
A koraesti vézna napsütés rózsaszín árnyalatot adott a foltokban már tisztuló
égaljának. A nap utolsó próbálkozással még áttörte a tavasszal szokatlan sűrűséggel
hulló, vigasztalan esőt. Egyszerre volt a fény s az eső hatására nyár eleji és őszi a
hangulat. A teraszon ülve bámulta, ahogy a padlócsempe egyenetlenségein megállt a
víz. Az egyik csempe közepén, kis zománc-hibán porzott a ráeső vízcsepp.
Számolt magában. Azt figyelte, hogy mennyi idő ...
Teljesen kikészített Árkosiné. Ő a harmadik osztályfőnökünk két év alatt, eddig csak biológiát tanított nekünk. Azt gondoltam, vele megfogtuk az Isten lábát. Az első ofőnk, Mara terhes lett, aminek tulajdonképpen örültem is, mert Mara pikkelt rám, mivel tavaly nem voltam hajlandó gólyatáborba menni. Az már csak hab a tortán, hogy a nős református hittantanártól terhes. Nem tudta? Azt hittem, mindenki tudja. A második osztályfőnökünk, Kardosné szabadságot ...
Amikor megkérdeztem a Krasovszky doktort, szerinte hogy venné ki magát, ha ezentúl kizárólag varjúként mutatkoznék, azt felelte, ne törődjek azzal, mások mit gondolnak. És én igyekszem is nem törődni, mégis rosszul esett, hogy anyához mentőt kellett hívni, amikor először állítottam haza a varjúmaszkban.
A húgom esküvőjén is csak azért nem lett nagyobb baj, mert a sógorom apjának kéznél volt az orvosi táskája, és sikerült az injekciót időben beadnia ...
A legborzasztóbbak a keddek.
Kedd reggelente még a leglelkesebb kollégák is megtörten érkeznek az irodába. Fel sem dolgoztuk a hétfő okozta megrázkódtatást, és a java még hátra van. Tiborunk mindig felveti, hogy jelentsünk aznapra áramszünetet, vagy tömeges ételmérgezést. Senki nem nevet, és Halima Károly nyolc óra harminc perckor könyörtelenül kinyitja az ügyfélszolgálat ajtaját.
Nézd a sok buzgómócsingot, morogja nekem a szomszéd boxból Veér Anita, ...
Ma munka volt, a nő azt dolgozta, hogy munkát keres, belevetette magát a munkakeresésbe. Először felkelt a hosszú hétvégéből, mert szabadságot vett ki a hét elejéből, megmosakodott, adott a kutyának enni és megígérte, leviszi, megterített mindkettőjüknek, végül csak egy pohár vizet ivott, ideges volt, ez lesz az első nap, amikor elkezdi a keresést, ezt a napot fogják később együtt ünnepelni az új munkával, nem a fogadkozásait, hogy holnap. Közrefogta a ...
Mónika a válása napján kapott egy nyulat az anyósától.
Aznapra a lány szabadságot vett ki, délelőtt tizenegykor kimondták a válást, este hétre pedig két üveg fehérborral meg is vigasztalódott. Akkor állított be az anyósa, a volt anyósa. Mónika körül kissé forgott a lakás. A rókázástól még messze volt, de sajnos már egy-két pohár után is úgy tudott mosolyogni, hogy bárki azt hihette, hogy fel akarja csípni. Nem lett volna jó, ha pont a volt anyósa ...
Kilenc órakor hirtelen, gőzölögve felszállt a köd, a vöröslő sziklákon ragyogott a napfény. Az első felvonókkal elindultak a legeltökéltebbek, s aztán rohanvást a többi. Fél óra múlva már egyetlen szék sem ment a csúcsra üresen.
A bérleteik után kotorászó sorban állók közül senkinek nem tűnt fel, hogy a sziklacsúcsok felől, alig láthatóan egy pont jelent meg. Negyedóra múlva már egy lassan felismerhető alakká vált. Egy, a völgy felé ereszkedő ...
Egy tavaszi délután az írót szaggatott csöngetés zavarta meg az alkotásban. Kelletlenül ment a bejárathoz, és kukucskált ki a kémlelőnyíláson. A lépcsőházban két öltönyös fiatalember álldogált.
Adománygyűjtők. Hittérítők. Trükkös csalók, gondolta bosszúsan, miközben kitárta az ajtót.
– Ön a híres író? – kérdezték a látogatók, akik kísértetiesen emlékeztettek készülő regényének hőseire.
Arcán érdeklődés villant fel. ...
Baszod, le sem tagadhatnád, hogy paternalista vagy. Tudhattuk volna, hogy ez lesz belőled, ha kineveznek. Mi a picsám az a paternalista, legalább azt mondanák meg. De nem kérdezte. Csak gondolta. Nem ereszkedett le. Nem is érezte magát rosszul ettől. Ezek a kis senkik nem fogják elbizonytalanítani. Megdolgozott ezért a kinevezésért. Hányszor fusizott a főnöknek, maradt bent tovább, jött be hétvégén is. Tőle nem hallották soha, hogy ez meg az nem jó, így meg úgy ...
Elhagyom az apámat, anyámat. Elhagyom a szülőföldemet. A madarak nem választhatnak, mégis fészket raknak. A mezei virágok sem választhatnak, mégis illatoznak. Én választhattam, mégis az anyósom, Naomi népét és az ő Istenét választottam. A sógornőm hazatért a szüleihez, sírva, zokogva búcsúztunk el. Engem hiába unszolt Naomi, hogy maradjak, ne menjek vele. Ha keserű is az anyósom, ha a férjével és a két fiával jött is ide hozzánk, Moáb földjére, és most ...
Nem kísérsz csak a főbejáratig
itt agyrém a parkolás
csúszik a lépcső
vagy a kisbőrönd túl nehéz
a portás fülkéjéből szól az Allegro Barbaro
nem nézek vissza rád
fürödjön le
mondják majd odafent
meg hogy enyém a kettes ágy
csontváz-karcsú testemen a műtősköpeny
acélszürke lesz
eldobható
zsíros csempéknek dőlve
fogok várni
míg szólítanak
gerincem árkában gyűlik az izzadtság
...
Hirtelen szoborrá dermedt. Még a máskor elviselhetetlen böglyök zavargászását is abbahagyta. Csak a nagy, csillogón bársonyos szemével pásztázta az erdőszél bokrait. A vadászokat figyelte, ahogy lassan – ügyetlen csörtetéssel – vonultak a vadászterület kerítése felé. A szarvas fülét forgatva figyelt a neszekre. Hallotta ahogy közelednek a kicsik meg a párja. Azután már látta is őket: a kukoricás szélén csámcsogva lopkodták a tábla finomságait. ...
A gyerekek az árvaházban gyakran összekaptak. Általában nem volt ez vérre menő küzdelem, de megesett, hogy ezt követően kisebb ellátásra szorult egy-egy gyerek. A túlhajszolt gondozónők nem tudtak minden pillanatban minden gyerek sarkában lenni. Persze kedves barátságok, szerelmek is szövődtek sorban és ezt látni szívet melengető volt mindig. Nem lehetett tudni, vajon a gyerekek mit értenek és mit éreznek mindabból a helyzetből, amibe sokszor már a születésük ...
Utolsó kommentek