elindultál az ajtóhoz
visszafordultál szóltál
nem hallottalak
sikoltoztam ne menj
értettelek és mégis
elmész mindig innen
nem ígérgetsz utálnám hallani
anélkül is szar
három szóval nem lehet
megváltani megbocsátani
kellene nincs erőm hozzá
az kiváltság
elmentél az ajtó tárva van
nem jön be úgysem senki
kerülnek engem mindenki fél
elkapja tőlem
nem ragályos
te vagy egyedül aki azt mondod
valami idehajtott hozzám
nem lehet ilyen szorosan ölelsz
egy pillanatra sem engedtél el
nem hagytam magam
úgy szorítasz nem fáj semmi
ott belül egy kicsit
most ismerkedünk
egymással te magaddal
én a világgal ahol te vagy az egyetlen
aki nem szalad el
engem lát és akar
úgy szorítalak bárhová
tudsz menni könnyű a karom
nem húzlak vissza
simogatom az arcodon a borostát
Eredeti megjelenés: Képírás internetes folyóirat, 2018.05.02.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
