Ma rólunk álmodtam, megint
a világűrben voltunk, vagy hol
és egyikünkre nem hatott a gravitáció
vagyishogy egyikünkre hatott
(de akkor meg nem lehettünk a világűrben, nem?)
én voltam az, aki lebegtem
és te voltál, aki zuhantál
tőlem el
a távolodás ellenére valahogy egész sokáig kapcsolatban maradtunk
álomban nincs olyan, hogy érthetetlen
csak a valóságban
nem volt rajtunk szkafander
vagy ilyesmi
pedig te mindig mindenre olyan alaposan felkészülsz
rajtam például a kék bébidoll volt
amit tőled kaptam az első évfordulónkra
és sosem szerettem
zuhanás közben végig azt hajtogattad, hogy ez nyilván az én hibám
én legalábbis is így értettem
pedig úgy tartják az űrben lehetetlen hallani a hangokat
néha elsuhant mellettünk egy aszteroida
de egyik se talált el, soha
azt se mondhatnám, hogy hideg lett volna
inkább langyos volt a nem létező levegő
szóval összességében minden a megszokott volt
majdnem elviselhető
aztán én felébredtem
te pedig csak zuhantál tovább
/Kép: youtube.com/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
