Irodalmi Szalonna

Baszod, le sem tagadhatnád, hogy paternalista vagy. Tudhattuk volna, hogy ez lesz belőled, ha kineveznek. Mi a picsám az a paternalista, legalább azt mondanák meg. De nem kérdezte. Csak gondolta. Nem ereszkedett le. Nem is érezte magát rosszul ettől. Ezek a kis senkik nem fogják elbizonytalanítani.…

Elhagyom az apámat, anyámat. Elhagyom a szülőföldemet. A madarak nem választhatnak, mégis fészket raknak. A mezei virágok sem választhatnak, mégis illatoznak. Én választhattam, mégis az anyósom, Naomi népét és az ő Istenét választottam. A sógornőm hazatért a szüleihez, sírva, zokogva búcsúztunk el.…

  Nem kísérsz csak a főbejáratig itt agyrém a parkolás csúszik a lépcső vagy a kisbőrönd túl nehéz a portás fülkéjéből szól az Allegro Barbaro   nem nézek vissza rád   fürödjön le mondják majd odafent meg hogy enyém a kettes ágy   csontváz-karcsú testemen a műtősköpeny acélszürke…

Hirtelen szoborrá dermedt. Még a máskor elviselhetetlen böglyök zavargászását is abbahagyta. Csak a nagy, csillogón bársonyos szemével pásztázta az erdőszél bokrait. A vadászokat figyelte, ahogy lassan – ügyetlen csörtetéssel – ­vonultak a vadászterület kerítése felé. A szarvas fülét forgatva…

A gyerekek az árvaházban gyakran összekaptak. Általában nem volt ez vérre menő küzdelem, de megesett, hogy ezt követően kisebb ellátásra szorult egy-egy gyerek. A túlhajszolt gondozónők nem tudtak minden pillanatban minden gyerek sarkában lenni. Persze kedves barátságok, szerelmek is szövődtek…

A Fatmagült nézi, amikor hazaérek. Átkapcsolok a teniszre, meg se rezdül a tekintete. Míg apám velünk lakott, legalább emberközelben volt a lét. Kinyírlak benneteket, üvöltötte esténként, és ettől valahogy közünk lett egymáshoz. Rendszerint nem törődtünk apámmal, amíg a szögbelövőt elő nem vette.…

a magyar nő szép, ezt mondják külhonban, de a magyar nő hiába bámulja magát a tükörben, különösen a próbafülkében, izzad, nem tudja felvenni a méretét, csak kettővel nagyobbat, de eggyel kisebbet visz haza, legyen ennyi lauf, amikor töltöttkáposzta van az ünnepi ebédre a magyar nő tényleg szép,…

Állunk a műhelyben. Nézem a szögeket, kalapácsokat, a bőrdarabokat. A suszterszék üres. Lehunyom a szemem, és látom, ahogy horgászunk Schwarz bácsival meg az unokájával, Józsival. Míg kapásra várunk, Schwarz bácsi halkan a cipőkről mesél. Arról. hogy varázsereje van mindegyik cipellőnek. A kecskebőr…

elindultál az ajtóhoz visszafordultál szóltál nem hallottalak sikoltoztam ne menj értettelek és mégis elmész mindig innen nem ígérgetsz utálnám hallani anélkül is szar három szóval nem lehet megváltani megbocsátani kellene nincs erőm hozzá az kiváltság elmentél az ajtó tárva van nem jön be úgysem…

Belép a templomba. Ujjhegyeit gépiesen meríti a szenteltvíztartóba. Keresztet vet, s alig hallhatóan mormolja: az Atyának és Fiúnak… Egy pillanatra rossz érzése támad, úgy látszik, soha nem fogja elfelejteni, ahogy egyszer ugyanígy, jobb keze ujjait éppen csak belemártotta a szenteltvíztartóba,…

Baboticsné még sosem látott halottat. Nem úgy kell érteni, hogy egyáltalán, hanem hogy igaziból. Látta például Che Guevara fényképét, amelyen a bolíviai falu iskolájának asztalán fekszik. Bozontos fejét megtámasztották, olyan volt, mintha csak pihenni dőlt volna le néhány percre. A szeme nyitva…

A kis bőröndöt hoztad le. Azt mondtad, nem találtad a másikat. Nem baj. Ma nem fogunk veszekedni. Majd valamikor. Azon a péntek délután, amikor visszajövök. Rám kérdezel, miért csak kis bőrönd. Keresem a hangodban a gúnyt. Nem találom. Fáradt leszel, de kedves, és pusztán kíváncsi. Nem fogsz erre a…

  Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy kicsinyke falu. Nagyon egyszerű, szegény, de igen kedves, életszerető, dolgos népek lakták. A lankás vidék közepén lombkoronás, terebélyes fákon csivitelő madárkák építették, javítgatták minden tavaszon a fiókaváró fészkeiket. A liget…

Rózsika ma orvos volt. Orvososat játszott. Margit néni minden nyárra adott az osztálynak egy olyan feladatot, amely átölelte az egész nyári szünetet. Az idén a mi szeretnél lenni, ha nagy leszel lett a téma. Persze a részletekben rejlik a kérdés ereje. Miért is? Éld bele magad minden lehetőségbe,…

  Ma rólunk álmodtam, megint a világűrben voltunk, vagy hol és egyikünkre nem hatott a gravitáció vagyishogy egyikünkre hatott (de akkor meg nem lehettünk a világűrben, nem?)   én voltam az, aki lebegtem és te voltál, aki zuhantál tőlem el   a távolodás ellenére valahogy egész sokáig…