Hirtelen szoborrá dermedt. Még a máskor elviselhetetlen böglyök zavargászását is abbahagyta. Csak a nagy, csillogón bársonyos szemével pásztázta az erdőszél bokrait. A vadászokat figyelte, ahogy lassan – ügyetlen csörtetéssel – vonultak a vadászterület kerítése felé. A szarvas fülét forgatva…
A gyerekek az árvaházban gyakran összekaptak. Általában nem volt ez vérre menő küzdelem, de megesett, hogy ezt követően kisebb ellátásra szorult egy-egy gyerek. A túlhajszolt gondozónők nem tudtak minden pillanatban minden gyerek sarkában lenni. Persze kedves barátságok, szerelmek is szövődtek…
A Fatmagült nézi, amikor hazaérek. Átkapcsolok a teniszre, meg se rezdül a tekintete. Míg apám velünk lakott, legalább emberközelben volt a lét. Kinyírlak benneteket, üvöltötte esténként, és ettől valahogy közünk lett egymáshoz.
Rendszerint nem törődtünk apámmal, amíg a szögbelövőt elő nem vette.…
Utolsó kommentek