Szerző: Tóth Lajos Ferenc
Nagyot rúgott a vastag, szőrös, rózsaszín-macikás, lábára tekeredett takarón. Megpróbált szabadulni. Minden reggel ez van, a meleg, meg a gubancolódás. Megfordult, tiszta nyál a kispárnája. Még ez is. Lassan keremaringózott a duplára dagadt nyelvével a kiszáradt, rossz ízű, mit rosszízű, büdös…
Utolsó kommentek