Szerző: Vidéki Bianka
A Fatmagült nézi, amikor hazaérek. Átkapcsolok a teniszre, meg se rezdül a tekintete. Míg apám velünk lakott, legalább emberközelben volt a lét. Kinyírlak benneteket, üvöltötte esténként, és ettől valahogy közünk lett egymáshoz.
Rendszerint nem törődtünk apámmal, amíg a szögbelövőt elő nem vette.…
Utolsó kommentek