Szerző: Vidéki Bianka
megint reggel,
megint hónaljszag a villamoson
észrevétlenül,
ahogy a felszállás előtt beszívott utolsó slukk füstje szétterül,
kitöltöm a rendelkezésemre álló teret
inzult, könyöklés, taper
álljá’ már beljebb, fater
anyázás, sziréna, duda,
kurva messze van még Óbuda
a békáká a…
Utolsó kommentek