AZ IRODALMI SZALONNA VENDÉGOLDALA
N.N.A. fejfájással ébredt. Másnaposan. A költészet napjának másnapja volt. Túl sokat fogyasztott tegnap a versekből. Engedélyezett tudatmódosító szerek. Hirtelen azt sem tudta, hol van. Kótyagos volt. Felkelt. Bevillant, hogy ma fog találkozni a haverokkal. Csak a neten. A.L-lel, O.D-vel I.R-rel, M.I-vel, SZ.A-val, és L.O-val, aki a legjobb barátja. Bekapott egy aszpirint. Mindig használt, gyorsan kitisztult a feje tőle. Ráadásul a vérét is higítja. Ezt az orvosa mondta. A múlt héten oltakozott AstraZenecaval. Így legalább nem kap trombózist. Bár eléggé hígvérű. Ezt már a felesége mondta. Tavaly még valamelyikük lakásán jöttek össze. Jó kis banda voltak. Játékosak, imádták a verseket, a krimiket, a rejtvényeket, a titkokat, a logikai és persze a netes játékokat, mindent, ami rejtélyes, érdekes és mulatságos. Akkor a gyerekeiket is magukkal vitték. Apuuu, mikor lesz már a buuliii, nyaggatták. Már csak két hetet kell várni, csitította őket. Csak kettőt, csak kettőt, dejóleszdejólesz, kiabálták és ugrándoztak is hozzá.
Éjjel betűkkel álmodott. Oltásra vártak. Sorban hívták be őket. Az első csoportban előbb G-t, aztán L-t, O-t, B-t, Á-t, L-t, I-t és S-t, a másodikban J-t szólították, aztán Á-t, T-t, SZ-t Ó-t megint T-t, majd É-t végül R-t. Mindegyikük máshova kapta az oltást. A lényeg, hogy izomba adják. Egyiknek a kalapjába, másiknak az oldalába, harmadiknak az ékezetébe, ahol izmot találtak. Nem volt könnyű felismerni őket, mert maszkban voltak. Azért még így is látszott rajtuk a megkönnyebbülés, mikor kijöttek. Nem tudni, mi volt ez, mindegyiküknél más, de látszott.
A második RAM-jében május elsejei felvonulásban szédelgett, ahol a kis é-k nagy É-kké gyűltek össze, a kis m-ek nagy M-mé. Végül ezt olvasta, M É G K É T H É T.
A harmadik álmában vírusok rohangáltak, lődörögtek, cikáztak, végül betűformába rendeződtek. S A R S C O V I D T I Z E N K I L E N C. Erre riadt fel reggel.
Legközelebb nem fogok ennyi verset olvasni, nagyon berúgtam tőlük tegnap. Mindig elvesztem a kontrollt. Az első háromnál még azt gondolom, meg tudom állni, hogy ne olvassak többet. Sokszor sikerül is. Nem vagyok líralkoholista és versfüggő. Ünnepnapokon elveszítem a mértéket és addig olvasom a verseket, míg el nem veszítem az eszméletemet. Elég fegyelmezetten élek és megérdemlem ezt a kis hámból való kirúgást, verstől való berúgást.
Napközben csinálta, amit szokott, írta a regényét, bevásárolt, főzött, szunyókált, gyerekezett, kicsit beszélgetett a hullafáradt feleségével, olvasott, de alig várta, hogy hat óra legyen és gép elé ülhessen. Megszólalt az ismerős bugyogó hang. Eljött a hat óra. Végre beszélgethetnek, és játszhatnak. Sorban léptek be a többiek. Ő volt az utolsó. A hangszóróból meghallotta az ismerős hangokat, az ablakokban meglátta az ismerős arcokat, a sarkokban az ismerős monogramokat. Megnyugodott.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
