Szerző: Vidéki Bianka
Láncon tartom. Röviden, hegyes szögekkel kiverten. A kalotaszegi mintás katonaládában.
Nem beszélek róla senkinek. Én sem foglalkozom vele. Néha hetekig eszembe se jut. Ha nagy ritkán mégis, azt kívánom, bárcsak ne lenne. Aztán a végén mindig megsajnálom, hogy senkinek nem kell.
Amikor először jön…
Utolsó kommentek