Irodalmi Szalonna

Az orvos tüsszentett, a férfi összerándult, rosszak az idegei, mondta halkan és egy egészen kicsit röstellte is magát, de ez mégiscsak a neurológia. Semmi oka a szégyenkezésre, válaszolta az orvos, és hozzátette, hogy allergia. Ez nem nyugtatta meg a férfit, az úgynevezett beteget, mert az egész hete szar volt, mindenki átverte és most még ez is, reggel óta ült kint a váróban, vajon mi annyira sürgős az idegosztályon, amit nem lehet egy zubbonnyal gyorsan megoldani. Ez az orvos pedig újra és újra tüsszent. Rohadt idegesítő. Nővér meg sehol. Arra gondolt, miért ne lehetne inkább az, hogy elmegy a barátaival, vagy a feleségével sétálni, beülnek egy kávézóba, beszélgetnek, nevetnek, mint mindenki más, ugyanabban vagy egy távolabbi kávézó teraszán. Ő udvarolna, már ha nem a barátaival van, a felesége hagyná, fecsegne, beülnének később egy moziba, hazamenetel előtt pedig egy olasz bárban bort kortyolgatnának, a felesége flörtölne, ő mondaná, hogy menjenek inkább haza, mert meg szeretné neki mutatni a gyűjteményét, az asszony megkérdezné melyiket, a férfi válaszolna valamit, és jó erősen megmarkolná a nő fenekét. Elképzelte az egészet, majd rángani kezdett az arca, és üvölteni akart, de nem jött ki hang a torkán, érezte, hogy elveszti az egyensúlyát. Az orvos most abbahagyta a tüsszentést, a hóna alá nyúlva tartotta, azt mondta, feküdjön le egy kicsit, tűt bökött a felkarjába. Teljesen megfeledkezett az allergiájáról, a viszketésről a nyelve tövénél, az orra még éppen nem csöppent el. Orrtörülgetés után megkérdezte, min nevettek a feleségével, azt mondta, nagyon csinos, ő is szereti a gömbölyű formákat és kacsintott hozzá. Meg akarta tőle kérdezni, honnan tudja, de nem akarta, hogy a doki teljesen hülyének nézze. Hogyan magyarázza el neki, hogy ez nem a valóság. Már megint nem. Évek óta. Soha nem volt felesége, legalábbis a hivatalos papírok szerint nem. Nem lehetne inkább mégis, hogy akkor hazamennek a feleségével, nem beszélgetnek sokat, újabb pohár bort nem is isznak, nem kell a kanapé sem, csak összebújnak, ő lesz alul, látni akarja a nő mellét, az tetszett meg neki először, most nézni akarja közben, majd nem nyúl hozzá, csak a csípőjét simogatja, és nem folyik a nyála sem a nő nyakára. Nem lehet, hiszen fel sem bírja emelni a fejét, mit adott neki az orvos, ezt a szert nem ismeri, az orvos pedig csak mondja a magáét, kérdezősködik, de nem hagyja válaszolni sem. Nem baj, nem akar róla beszélni, csak hagyják már pihenni, mert a felesége mellét akarja nézni, óvatosan hozzáérni a bimbókhoz, amire azok összehúzódnak, a nő sóhajtozni kezd, most nem lesz semmi baj, még egyszer utoljára. Az orvos kalapácsa az asztalon, éppen eléri, felemeli, nagyon lassan, és egészen aprókat kezd ütni a felesége hátára. Mielőtt folytathatná, az orvos kicsavarja a kezéből és azt mondja elég volt, holnap jöjjön vissza negyed háromra.